Már nem használunk nagyon harsány sminkeket" - Junkies

Az interjú dinamikus egyensúlyát a két riportalany eltérő habitusa biztosítja: a zenekar fő dalszerzője, a "van, ki vasárnap betéve tudja a Bibliát / mégis hétfőn betépve dugja a kisfiát" és hasonló frappáns sorok révén a legszórakoztatóbb hazai rockszövegírók közé számító, 30 éves, kétméteres Barbaró nyugodt típus, míg a nála egy fejjel alacsonyabb, három és fél évvel fiatalabb Szekeres maga a megtestesült izgékonyság. Ez az első olyan interjújuk, amit úgy adnak, hogy a kérdező már hallotta az SX7 albumot, ám a másfél órás beszélgetés során szó esik a Junkies teljes karrierjéről, és eközben fény derül néhány eddig homályban hagyott részletre is.

ŐSTÖRTÉNET

- Mióta van Junkies?

Barbaró Attila: - A megalakulás teljesen más felállásban történt. Volt régen egy Jack Daniel's nevű zenekar, ahonnan kiszálltak zenészek, és csak egy eredeti tag maradt benne, Somogyi Csaba gitáros, aki próbálta újjáéleszteni az együttest. Hozzá csatlakoztam én, plusz egy dobos és egy énekes barátom, Csordás Tibi. Ez 1992 végén, '93 elején volt. El is kezdtünk csinálni számokat, és felvettük az első anyagunkat, ami Rock&Roll címmel jelent meg, csak kazettán. Az már Junkies néven jött ki, mert gondoltuk, hogy ez már nem igazán Jack Daniel's, és inkább kitaláltunk egy új nevet. A felvételek alatt is voltak tagcserék, például a dobos kiszállt, és akkor jött a képbe Jódli, aki korábban a Jack Daniel'sben dobolt. Jódli után ismerkedtünk meg Rikivel, aki akkor tért haza Amerikából. Összebarátkoztunk, tetszett neki a dolog, nekünk is ő, meg a hozzáállása, így ő lett a basszusgitárosunk. A kazetta '94 áprilisában megjelent, viszont utána problémáink akadtak Tibivel, főleg zenei jellegű nézeteltérések, és akkor vettük be a helyére Andrást. Utána nem sokkal a gitáros srác, aki végül is az egészet alapította, kilépett. Idősebb is volt nálunk, és ez az új irányvonal, amit a mai napig is csinálunk, nem igazán jött be neki. Onnantól kezdve maradtunk négyen, és utána csináltuk meg a Káros az egészségre című kazettát. Igazából András beszállásától számítjuk a zenekar létezését. Az mikor is volt?

Szekeres András: - '94 júliusában. Pont a 20. szülinapom előtt voltam egy héttel. Nekem is nagy dilemma előzte meg a beszállást, mert voltak komolyabbnak mondható zenekaraim, mint például az Onix, és nem szerettem volna cserben hagyni őket, de végül is ezt az alkalmat nem akartam kihagyni.

- Miféle zenei múltatok volt a Junkies előtt?

BA: - Több zenekarom volt, de egyik sem volt igazán ismert. Még a középiskolában volt a T-Boys, ahol gitároztam: dallamos rockzenét játszottunk, volt benne egy szintis is. Utána próbálkoztam több zenekarral, amik közül a White Rose méltó említésre, ahol Csordás Tibi gitározott, én meg énekeltem. Glam zenekar volt.

- Ki milyen zenei ízléssel, hatásokkal érkezett a Junkiesba?

BA: - Onnantól, hogy Riki csatlakozott hozzánk, ő meg én inkább punkos vonalat szerettünk volna csinálni. Az az érdekes, hogy '94-ben bukkantak fel olyan zenekarok, akik a punkzenét újra behozták a köztudatba, mint a Green Day vagy az Offspring, de amikor ezt mi Rikivel kitaláltuk, ezek még nem voltak ismertek. Részemről inkább a Tankcsapda hatása, ami szóba jöhet, de az is inkább szövegileg. Elismerem, hogy Lukács László nagy hatással volt rám akkoriban - most már talán nem annyira. A Káros...-on van a Vesztettél, az volt az első dal, ami így elindított minket.

- Riki zenei előtörténetéről mit kell tudni?

BA: - Kint, Amerikában volt neki több zenekara, már 15-16 éves kora óta zenélget. Ami említésre méltó közülük, az a Sister Morphine volt. A Poison basszusgitárosa és dobosa próbálta egyengetni az útjukat, csak közbejött az énekesük öngyilkossága, így feloszlott a zenekar, és ezután jött Riki Magyarországra. Magyar származású, idejött hát egy kicsit kikapcsolódni, gondolta, hogy körülnéz, milyen itt a zenei élet. Aztán összeismerkedtünk, és itt ragadt.

SZA: - Képtelen volt hazamenni.

BA: - '93 szeptemberében jött ide, és kábé október-novemberben ismerkedtünk össze. Eljött egy koncertünkre, a Viking Klubban játszottunk, és emlékszem, mikor először láttuk, mondtuk is egymásnak, hogy "ott van egy csávó, aki tisztára úgy néz ki, mintha Los Angelesből jött volna".

- És tényleg.

BA: - Igen. De nem ott ismerkedtünk meg, hanem rá pár napra bejött a stúdióba, és ott találkoztunk először.

SZA: - Érdekes, hogy a Viking Klubhoz kötődik az én bevételem a zenekarba. Ott volt valami hármas koncert, és ott láttak a többiek engem, utána kerestek meg.

- Az új felállás tehát új stílust is hozott.

BA: - Ha meghallgatod az első kazettát, abban még nincs benne az a punkos fíling. Ott még nem én írtam a számokat, hanem Csordás Tibi, és az is inkább ilyen, glames, rock'n'rollos vonal volt. Viszont Rikinek is megvannak az olyan kedvenc zenekarai, amiken felnőtt, például a Ramones, a Sex Pistols. Én is ezeket szerettem, és Riki belépésével már ketten voltunk, akik ezt felvállaltuk, erőltettük. A glamet is szerettem, de inkább az ilyen rock'n'rollosabb témákat, mint a korai Guns N' Roses meg a Motörhead.

SZA: - Én tök más zenéket hallgattam, a glames irány rám kurvára nem jellemző.

- Amikor glamet mondtok, akkor a nyolcvanas évekbeli metálos verziójára gondoltok, nem az eredeti '71-'74-es Alice Cooper-, David Bowie-, New York Dolls-féle glam-rock vonalra, ugye?

BA: - Aha, inkább nyolcvanas évekre: Poison, Mötley Crüe..

SZA: - Én akkoriban inkább a rock'n'roll zenéket szerettem, mint a Skid Row...

BA: - Az nekem is bejött.

SZA: - ...vagy a régi Guns N' Roses, azt is rengeteget hallgattam. De az egyik kedvenc zenekarom a Police volt: a korai, az kő-rock'n'roll volt!

- A glam imidzsetek, ami elég különleges színfoltot jelent a magyar színtéren, hogyan alakult ki, és mennyire fontos része a Junkiesnak?

BA: - Az ehhez való vonzódásunk már régen is megvolt, mikor a Riki még nem is volt köztünk. Már akkor is szerettünk ennek a zenének a külsőségeit is, de igazából, amikor a Riki jött, akkor teljesedett ki olyanná, amilyenek most vagyunk.

SZA: - Riki nagy mértékben befolyásolta a dolgot, de ahogy az évek során sodródtunk, mindegyikünk hozott bele új elemeket. Egy zenekar úgy teljes, ha a fazonja is kitűnik a többi közül, bár Magyarországon nem adnak ilyesmire az együttesek. Pedig az emberek 70%-a a szemével nézi a zenekarokat.

BA: - Fontosnak tartjuk ezt a dolgot, nekünk tetszik. Inkább egy ilyen öncélú dolog. Az a véleményünk, hogy ehhez a zenéhez hozzátartozik a látvány meg a show is, és amikor nagy színpadon játszunk, például a PeCsában, akkor áldozunk is rá, hogy legyen fény meg füst, meg szikra.

- Az imidzsetekben volt egy erős Marilyn Manson-hatás '97-'98 táján.

BA: - Akkoriban volt, igen, de most már igyekszünk levetkőzni. Kicsit visszavettünk abból, már nem használunk nagyon harsány sminkeket. Mindenkinek kialakult a saját egyéniségének megfelelő kis imidzse, amiben ő is jól érzi magát, meg van közös pont is.

KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE (1995)

- A Káros az egészségre kazetta hogyan készült?

SZA: - Már volt előtte egy demónk a Vesztettél és a Vigyél át című számokból...

BA: - Várj, ezt meséljük el, hogy jött össze! Játszottunk egyszer valahol, és ott volt Huszti Zoli a Magyar Rádiótól: a zenei osztályon van, az volt a dolga, hogy nézzen zenekarokat, akikkel érdemes foglalkozni. Behívtak minket, hogy van lehetőség a 8-as Stúdióban két számot felvenni...

SZA: - Érdekesség, hogy nem használhattuk volna fel őket a saját céljainkra. Kaptunk pénzt érte, de a rádióé volt a felvétel.

BA: - Mi viszont kiloptuk a mesterszalagot!

SZA: - Muszáj volt, mert azt használtuk a Vesztettél videoklipjéhez, ami utána az A3-on rengeteget ment, és megalapozta a zenekar hírnevét.

BA: - Gondolkoztunk, hogyan tudnánk kicsit előrelépni, és akkor alakult az A3 tévé. Sikerült találni egy ismerőst, aki ott dolgozott, és be tudta volna tenni a klipünket, ha lett volna. Ezért összehoztunk harminc...

SZA: - ...negyven...

BA: - ...negyvenezer forintért egy klipet, ami annyiból állt, hogy lementünk a próbatermünkbe, és durva egy óra alatt a kamerás mindenféle pozícióból felvette, ahogy játsszuk a számot, és ebből összevágtuk. Ezt bevittük az A3-hoz, és azt el tudtuk érni, hogy kétszer leadják valamikor napközben. Csinálták ezt az interaktív kívánságműsort, oda berakták. Akkor még nem 06-90-es szám volt, hanem egy rendes városi vonal, így elkezdtük mi magunk hívogatni magunkat - nem szégyen, bevalljuk -, azért, hogy minél többet lássák a klipet. Kábé így ment egy-két hétig, aztán már nem kellett hívogatni, mert óránként lement a klip, annyit kérték! Napi programunk volt, hogy reggel fölkeltünk, bekapcsoltuk az A3-at, és néztük magunkat, hogy mikor jövünk. Na, ezután jött a szerződés a szombathelyi LMS kiadótól, aminek köszönhetően felvettük ezt a kazettát...

SZA: - ...Szombathelyen. Kaptunk ott két hétre egy lakást. Akkoriban iszonyatos anyagi körülmények között voltunk, mivel nem nagyon játszottunk, vagy ha játszottunk, akkor ingyen vagy nagyon kevés pénzért, és tartalékaink sem voltak. Gyakorlatilag ez a két hét elég szűkösen zajlott, de a hangulat nagyon szuper volt, jó dolgokat csináltunk.

BA: - Ezt tekintjük első lemeznek, igaz, hogy ez akkor még nem jelent meg CD-n, csak kazettán (CD-verzióban csak 1998-ban adták ki - a szerk.), de ez az, amit fel tudunk vállalni: itt már tényleg mi írtuk a számokat.

SZA: - '95 októberében látott napvilágot ez a kazi - a dátumokra jól emlékszem. A fogadtatás frenetikus volt, sőt...

- A Junkies név már megvolt régen, de ennek a kazettának a fő tematikája a kábítószer, már a címben is és a dalok 90%-ában...

BA: - Ezt így nem lehet mondani, nem csak arról szól.

SZA: - Ez túl direkt megfogalmazás, igazából nem tartom ilyen vészesnek a dolgot.

- Arra akartam célozni, hogy aki nem tudja, hogy a Junkies korábban egy másik felállással, egy másik dalszerzővel, más típusú és témájú számokkal már létezett, és aki azt hiszi, hogy a Káros az egészségre az első Junkies néven megjelent anyag, az simán azt hiheti, hogy a név, a cím és ez a repertoár kifejezetten ennek a koncepciónak a jegyében, együtt született.

SZA: - Mi semmiképpen nem éltetjük a kábítószert...

- Ezt nem nekem kell magyaráznod, de mondd csak nyugodtan!

SZA: - Mi csak egy korképet akartunk nyújtani. Kábé erre az időpontra datálható a kábítószer tömeges felbukkanása Magyarországon...

BA: - ...legalábbis köztünk, a mi körünkben. Előtte is kipróbáltuk, meg minden, de valahogy ehhez a korszakhoz úgy hozzátartozott ez a bulizás is. Akkoriban, mikor ezeket a szövegeket írtam, nem gondoltam, hogy bármilyen koncepció legyen - ez így összeállt.

- A Junkies név mikor, és kitől is jött pontosan?

BA: - Ez még '93 végén volt. A legelső dobosunknak, még a Jódli előttinek volt egy ilyen javaslata, hogy Junkie. Néztük, hogy mit is jelent: "ja, narkós meg ilyesmi... jó, de akkor legyen inkább Junkies." Az úgy jól hangzott. Nem azért, mert mi narkósok vagyunk, csak úgy, átvitt értelemben. Függőség, tudod, végül is mindenki...

SZA (énekli): - ...függ valamitől

BA: - Igen, "mindenki függ valamitől", ahogy Robi kollégánk (Bérczesi Róbert, a Hipekarma gitáros-énekese - a szerk.) is megfogalmazta.

- Volt valamelyikőtök drogfüggő életének bizonyos szakaszában?

SZA: - Nem, én nem.

BA: - Közülünk nem. A Rikinek volt egy ilyen időszaka még kinn Amerikában, de arról ő sem szívesen beszél, én meg nem akarom helyette reklámozni.

- Ami a kazettát illeti, koncepció ide vagy oda, elég egységesre sikerült anyag.

SZA: - Akkor, amikor felvettük, nem voltunk vele elégedettek, viszont a nemes penész ott van rajta, és a mai napig szívesen hallgatom.

BA: - Visszahozza a régi fílinget.

SZA: - Imádom az összes gyermekbetegségével együtt. Még az is tetszik, ahogy szól, pedig egy eléggé lepukkant, rosszul felszerelt stúdióban vettük fel. Lendületes.

- A kazetta után mi volt a következő lépés?

BA: - Turné az Akelával, hogy ne csak Pesten, hanem az egész országban is megismerjenek minket.

SZA: - Addigra a kapcsolatunk igencsak megromlott az LMS kiadóval, és kacsingattunk a multinacionális cégek felé, mivel az össze bandát a környezetünkből - gondolok itt a Black Outra vagy a Southern Specialre - elvitték már a multik, és nem értettük, hogy minket miért nem.

BA: - Warnerék, mint utólag megtudtuk, azért már figyelgették a zenekart. Aztán egy E-klubos buli után végre felajánlották a szerződést.