Külszíni rock

Körülbelül fél óra HÉV-ezés után láttam meg a gödöllõi Trafót. Ez volt az a hely, ahol Hangya – a Junkies menedzsere – jóvoltából beszélgethettem az együttes tagjaival. Maga a szórakozóhely elsõ ránézésre egy vidéki kocsma külsejét ölti, elõször nem is tudtam elképzelni, hogy itt koncert is lesz. A magyarázat egyszerû volt: a hely pincéjében található a koncertterem, ahol Bonyhádi Bálint már szokásos gondossággal szerelte a dobfelszerelését. Riki Church szokás szerint késésben volt, de az öltözõben sikerült pár szót váltanom az együttes maradék két tagjával, Szekeres Andrással és Barbaró Attilával.

Nemrég jelent meg az új albumotok, ami talán egy kicsit továbblépett az SX7-hez képest. Ti mit éreztek a legnagyobb változásnak?

Barbaró: Az SX7-hez képest mindenképpen dallamosabb lett. De azt el kell mondjam, hogy semmilyen tudatosság nem vezérel minket abban, hogy milyen számokat és albumot írunk. Most egyszerûen így sikerült, ez lett belõlünk. Inkább a közönség érzi a változást. Nekem mindegyik lemezünk ugyanolyan kedves.

Szekeres: Igen, nekem is.

Miért lett a címe az, hogy Hat?

Barbaró: Ugye azért, mert ez a hatodik lemezünk, és ha nem számmal írjuk ki, hanem betûvel, az akkor úgy több mindent is jelent.

Ez akkor közös ötlet volt?

Barbaró: Bálint dobta föl ezt az ötletet, aztán úgy döntöttünk, hogy jó, legyen ez. Egyébként a címekkel mindig bajban vagyunk, mindig az utolsó pillanatban szokott eszünkbe jutni. Az SX7-nél például már a keverés folyt a stúdióban, amikor még fingunk nem volt, hogy mi legyen a címe. Végül az egyik barátunk dobta föl ezt az ötletet és mondtuk, hogy jó, legyen az.

A borítón Church keze van, ugye?

Barbaró: Igen, igen.

Mert ez egy kicsit talányos, bár a hátsó borítón lévõ képrõl rá lehet jönni.

Barbaró: Igen, ez úgy lett összehozva, hogy a cím már megvolt, de még fingunk nem volt arról, hogy mi legyen a borítón. Pont, amikor a zenekari fotózás volt, és ott készülõdtünk, akkor a Riki elõvett a kis dobozkájából mindenfélét és láttam, hogy van nála egy rózsafüzér, és elõvett egy dobókockát is, pont ami ott rajta van. A rózsafüzéren nem volt semmi kereszt, ezért mondtam neki, hogy mi lenne, ha ezt a dobókockát tennénk rá, mert az már eleve is nyakláncra tehetõ volt. Aztán rátettük, és akkor vettem észre, hogy ez így tök jó lenne, ha így megfogod, és akkor úgy ott van a dobókocka. Akkor néztük, hogy le kéne fényképezni. Elkészült, és néztük a fotót egy digitális géppel, amin egybõl lehetett látni. Akkor mindenki mondta, hogy ez tök jó lenne a borítóra.

Ezen az albumon talán kevésbé jelenik meg a társadalomkritika, mint a korábbiakon. Inkább személyesebb jellegû emlékekhez kötõdik.

Barbaró: Mindegyik szöveg, még az is, amiben társadalomkritika van, személyes élményekhez kötõdik. Nem feltétlenül olyanokhoz, ami velem megtörtént, hanem amit látok, hallok. Az új album írásakor pedig úgy éreztem, hogy egy csomó olyan ötletem is volt, amiket aztán ki se dolgoztam, mert úgy éreztem, hogy azokat már megírtam. Ezért olyanokat akartam írni, amiket eddig még nem. Mostanában elmondhatom, hogy elég jól érzem magam, a bulizáson kívül nem is nagyon érdekel más, valószínûleg ezért is lettek kicsit lazábbak a számok.

Szekeres: Sokkal kiegyensúlyozottabb az életünk, mint a Káros idején, amikor szó szerint éheztünk, és tényleg az egyik napról a másikra éltünk. De emellett az életünk szerves részét képezi a bulizás. Ez az eddigi lemezeken annyira nem jelent meg, mint a mostanin. Ennek tükrében én úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy a szövegben változások vannak, ez ugyanannyira új, õszinte és személyes, mint az elõzõ lemezek. Egyszerûen csak egy másik oldalunkat mutattuk meg.

Szekeres: Egy Junkies lemez olyan mint egy fosszília. Minden lemezünkön van egy lenyomat, méghozzá azé, ahogy mi magunkat éreztük abban az idõben. Ezek vagyunk mi most. Tehát 2003-ban ez a Junkies zenekar.

Jövõre lesztek tíz évesek. Készültök valamivel az évfordulóra?

Barbaró: Igen, mindenképpen egy nagy bulival szeretnénk ezt megünnepelni. Valószínûleg a Pecsában lesz, de ez még nem biztos. Valami exkluzív bulival készülünk.

DeVill
(Az interjú teljes szövege megtalálható DeVill honlapján, a http://www.cs.elte.hu/~devill/junkies.html címen.)